#49. Kritika - I die sometimes

Cím: I die sometimes
Link: http://i-die-sometimes.blogspot.hu/
Író: Loxa

Jennii:
Kinézet.:
Megmondom őszintén nekem nem tetszik.
Az egész blogot húzd összébb, mert így nem lehet belátni az egészet. A fejlécet méretezd át, hogy baltól jobb oldalig tartson. Nem tudom, hogy te csináltad-e a fejlécet vagy sem de szerintem ezt is cseréld le. Szerintem több szereplőt is kéne rárakni nem csak a lányt. A háttér nekem valahogy nem jön össze a fejléccel.
Aztán a szereplők. Mindegyikük nevét írd ki - teljes nevet. Illetve Sellyről direkt két kép van vagy véletlenül két külön lányt elneveztél Sellynek?
A helyszíneknél a házakat megértem de New Yorkoról és Mount Everestről miért raksz be képet? Szerintem mindenki tudja, "hogyan néz ki".
Feleslegesnek találom, hogy külön egy lap az oldalon ami csak rólad szól. Erre való a bemutatkozás modul, amit ki rakhatsz oldalsávba.
Az oldalsávról. Az archvium miért a blog legalján van? Annak nem ott van a helye, hanem az oldalsávban. Ezen sürgősen változtass!
 A halacska etetős dolgot sem értem. Ha egy kicsit gyerekesebb szellemű ember téved a blogra - mint például én - neki fog állni halacskákat etetni és egy darabig azokkal lesz elfoglalva nem pedig a blogoddal - ami valljuk nem szerencsés.
Szerintem az egész blogra ráfér egy desing csere. Ha chaten írsz szívesen segítünk. :)
Pontozás: 5/2

Sztori: 
A prológus. Az elején ez az egyszer volt egy lány. Mikor elolvastam csak annyit reagáltam, hogy: Ez most komoly? Azt a körülbelül három sort nem értem miért nem tetted oda.
Maga az alapsztori oké, én még ilyennel nem találkoztam. Fantázia van benne az már biztos.
Viszont a fogalmazásod nekem nem nagyon tetszik. Én például az ilyen felszínes dolgok helyett, mint például ilyen színű cipőt vettem meg ennyi meg ennyi darab sálat vettem helyett inkább érzelmesebb dolgokról olvasnék. Lehet az én hibám de én nagyon szeretek érzésekről olvasni legyenek azok jók vagy rosszak. Hiszen megmutatja, hogy az ember hogyan él meg egy-egy korszakot. Sokkal jobban érdekel, mint az hogy hány darab csőnadrágot vesz meg az illető.
Ha már a számoknál tartunk a számokat is mindig betűvel írjuk ki. Hogy előtt mindig vesszőt kell tenni.
Számomra ami még furcsa, hogy a lány olyan könnyen átsiklik azon, hogy meghalt és szellem. Az anyjáék meg full normálisnak veszik, hogy beszélgetnek a halott lányukkal. Persze ez egy kitalált történet, de némi realitás menjen már bele.
Én a helyedben írnék bele egy kicsivel több érzelmet és leírást egyes dolgokról. :)
Pontozás: 5/3

Fanniii.:
Kinézet.:
Egyáltalán nem jön be.
Először is kezdjük ott, hogy húzd össze a modulsávot, hogy ne az olvasónak kelljen beállítani a csuszkát. A fejléc nekem nem tetszik. Csak a csajról van kép, holott egyértelmű , hogy több szereplő is van a blogban, ráadásul személy szerint nekem a betűtípus sem jön be. A karakterek résznél nem bánnám, h aa vezetéknevüket is feltüntetnéd, és a főbb szereplőket oldalra is kihelyeznéd. Én tisztelem és becsülöm, hogy házakat, és szobákat kerestél.
De minek?
teljesen fölösleges, mert az olvasók nem az álomotthonukat akarják olvasni, hanem egy normális sztorit olvasni. A szülők háza meg nem Gáspár Győzikéjék háza? oO
Ha nem olvasom Jenni kritikáját keresném az archívumot. A blog legfontosabb részét eldugtam a p*csába. Mindenképpen valahová fent helyezd el. A halacska etetős valamit nem értem. Én is elkezdtem etetni azokat a nyamvadt halakat..és abszolúte elfelejtettem, hogy miért is mentem a blogodra. Nagyon figyelem elterelő. A te döntésed, hogy ezt jónak, vagy rossznak ítéled meg.
Pontozás.:5/2

Sztori.:
Elvont, de alapjáraton jó sztori lenne...HA.:
Én általában azt szoktam mondani, hogy képzeld magad a karaktered helyzetébe. Hogy te hogyan reagálnál, neked mik a gondolataid. Én is szívesebben olvasnék érzelmeket, gondolatokat. Ezáltal közelebb kerülünk magához a karakterekhez, megismerjük a blogot, sőt még téged is. Tudom, hogy 12 éves vagy, de akkor lehet, hogy nem kellene ilyen nagy lélegzetvételű blogot vezetned. Mert őszintén nagyon remélem, hogy te nem azon gondolkodsz milyen is halottnak lenni.
Ha viszont tovább folytatod, és csak annyit mondok, hogy ne ragadj meg a felszínes dolgoknál. Gondolok itt a csőnacikra, a sálakra, meg a lila Converse cipőre. A realitás talaján egy kicsit maradjunk meg, nem hiszem, hogy a szülők így reagálnának arra, ha a halott lányuk el kezd velük beszélgetni.
Pontozás.:5/3

Végleges értékelés.:

Kinézet.: 2
Sztori.: 3