Smiley-t vagy rövidítéseket használni.
Elvesszük az Olvasóktól azt, amiért Ők valójában olvasnak.: a szabadságot, mégpedig a képzelet szabadságát...
Én személy szerint (Fannii) ezen akadok ki a legjobban. Az egyik blog kritikájánál különösen megmutatkozik, mennyire is alacsony a tűrőképességem eziránt. (78)
Először is vegyük Tételünk első felét, azaz a smiley használatot.
Miért?
Ez lenne az egyetlen kérdésem. Miért jó az Nektek, ha egy sztorit ilyennel pakoltok tele? Ez jól esik? Vagy azt hiszitek a facebook-on jártok? Tartok egy kis felvilágosítást.:
NEM!
Rengeteget gondolkodtam rajta, miért is elterjedtek. Talán, mert automatikusan a kezünkre jön. Nem is gondolkodunk rajta, csak írjuk a történetet és ha valami vicces résznél járunk egyből nyomunk egy 'xD' - t vagy egy mosolygós jelet, mert a virtuális világban élünk. Totálisan meghalt a kommunikáció, az érzelemátadás az a fajtája, amit úgy kellene megkapnunk, hogy elolvassuk, elképzeljük azt.. minden smiley nélkül. Elvesszük az Olvasóktól azt, amiért Ők valójában olvasnak.: a szabadságot, mégpedig a képzelet szabadságát.
Lekötjük Őket, hogy úgy gondolkozzanak, úgy reagáljanak mint Mi, akik írjuk a történetet.
Ez nem jó. Egyáltalán nem. Én is a könyvekkel példálózok, vegyük azt a könyvet, amit eléggé sokan olvasnak, mondjuk a Szürke 50 árnyalatát. Vegyük alapul Christian és Anastasia kapcsolatát. Kellett az írónak egy ':$' jelet belökni azért, hogy Te tudd Anastasia éppen elpirult? Vagy egy ilyet ':'( ', hogy tudd valaki szomorú? Vagy ezt.: 8===D, hogy Christian elővette esetleg, hogy 8==D - - - - ( ) - aktust létesítettek egymással?
Na ugye. El tudtad képzelni. Mindenkinek meg volt a joga, a szabadsága ahhoz, hogy úgy képzelje el a történetet, ahogy akarja, ahogy neki jól esik. Ráadásul, hogy mindezt még tetőzzük - a smiley használat miatt komolytalanná válik a blog. Olyan, mintha egy tíz éves kislány ömlengéseit olvasnánk, amire konkrétan a fene nem kíváncsi. Néhány író a mai napig elköveti ezt a hibát. Te soha ne tedd mindezt. Hagyd, hogy szárnyaljon a képzelet. Ne kösd gúzsba az olvasókat! Ne alacsonyodj le a tíz évesek szintjére, hiszen blogolsz....Te több vagy ennél.
Térjünk át a második felére mégpedig a rövidítésekre.
A megkérdezettek közül volt, akik sokan azt mondták utálják, ha valaki olyat ír a blogjába, hogy.: stb.
Én személy szerint ezt akkor tartom kiborítónak, ha az a bizonyos blog egy történet "otthona". Véleményem szerint egy kritikás vagy egy design-es oldalnál mindez elfogadható. De térjünk rá azokra a a rövidítésekre, amik kiverik a biztosítékot.
Mégpedig a nevek rövidítése, vagyis a kezdőbetűk használata, vagy a szavak lerövidítése aka. szlengek. Volt nem egy esetben ilyesmi, hogy a történet tényleg így volt leírva. A rövid történetünk főszereplője anya (A), a kutya (K) és a lány (L) .:
A: Szia.
L: Szia, anya.
K: Vaú-vaú.
Ennyi. Ehhez érkezett 5 komment, hat feliratkozó, tíz 'imádtam' pipa és egy díj. És ne legyünk kiakadva? Ne legyek idegbeteg?
De, az vagyok.
Tudtommal írónak lenni azt jelenti, hogy játszunk a szavakkal. Mint egy gyermek fűzzük a történetünk cérnájára a szavak gyöngyeit. De nem, inkább bedobunk néhány kezdőbetűt és tudjuk le.
Ebben nincsen semmi érzelem, semmi mondanivaló, semmi. Mindez egy nagy semmi.
Mi ennek az oka? Mármint, miért használnak blogokban rövidítéseket?
Talán, mert nincs kedvük kiírni ki, mit papol. Erre csak annyit mondanék, hogy ha nincs kedve valakinek kiírni, hogy ki mondott bizonyos dolgokat, akkor ne írja.
De akkor blogot se vezessen
Alap dolog, hogy tisztességgel becsülettel kiírjuk, ki mondott valamit.Tény, hogy nem kell nyolc milliószor leírni, hogy XY mondta, ZT mondta, mint író vagy mint fantáziával bíró ember tudnia kell minden írónak ilyesmit írni. Ha a szereplő mond valamit le lehet írni azt, milyen az arckifejezése, vagy hogy egyáltalán elkezdte azt a szaros mondatot. Nem úgy, hogy ezt meg azt zárójelbe odabiggyesztjük, vagy rövidítéseket használunk.
Ezen mindenki gondolkozzon el - főleg, aki így ír. Szörnyű így olvasni, hogy ilyenek a körülmények.
Te, mint kezdő író, vagy mint egy tapasztalt veterán blogger, gondolkozzatok el ezen és használjunk olyan szavakat, mondatokat amiket érdemes.
Térjünk át a második felére mégpedig a rövidítésekre.
A megkérdezettek közül volt, akik sokan azt mondták utálják, ha valaki olyat ír a blogjába, hogy.: stb.
Én személy szerint ezt akkor tartom kiborítónak, ha az a bizonyos blog egy történet "otthona". Véleményem szerint egy kritikás vagy egy design-es oldalnál mindez elfogadható. De térjünk rá azokra a a rövidítésekre, amik kiverik a biztosítékot.
Mégpedig a nevek rövidítése, vagyis a kezdőbetűk használata, vagy a szavak lerövidítése aka. szlengek. Volt nem egy esetben ilyesmi, hogy a történet tényleg így volt leírva. A rövid történetünk főszereplője anya (A), a kutya (K) és a lány (L) .:
A: Szia.
L: Szia, anya.
K: Vaú-vaú.
Ennyi. Ehhez érkezett 5 komment, hat feliratkozó, tíz 'imádtam' pipa és egy díj. És ne legyünk kiakadva? Ne legyek idegbeteg?
De, az vagyok.
Tudtommal írónak lenni azt jelenti, hogy játszunk a szavakkal. Mint egy gyermek fűzzük a történetünk cérnájára a szavak gyöngyeit. De nem, inkább bedobunk néhány kezdőbetűt és tudjuk le.
Ebben nincsen semmi érzelem, semmi mondanivaló, semmi. Mindez egy nagy semmi.
Mi ennek az oka? Mármint, miért használnak blogokban rövidítéseket?
Talán, mert nincs kedvük kiírni ki, mit papol. Erre csak annyit mondanék, hogy ha nincs kedve valakinek kiírni, hogy ki mondott bizonyos dolgokat, akkor ne írja.
De akkor blogot se vezessen
Alap dolog, hogy tisztességgel becsülettel kiírjuk, ki mondott valamit.Tény, hogy nem kell nyolc milliószor leírni, hogy XY mondta, ZT mondta, mint író vagy mint fantáziával bíró ember tudnia kell minden írónak ilyesmit írni. Ha a szereplő mond valamit le lehet írni azt, milyen az arckifejezése, vagy hogy egyáltalán elkezdte azt a szaros mondatot. Nem úgy, hogy ezt meg azt zárójelbe odabiggyesztjük, vagy rövidítéseket használunk.
Ezen mindenki gondolkozzon el - főleg, aki így ír. Szörnyű így olvasni, hogy ilyenek a körülmények.
Te, mint kezdő író, vagy mint egy tapasztalt veterán blogger, gondolkozzatok el ezen és használjunk olyan szavakat, mondatokat amiket érdemes.
Sziasztok!
VálaszTörlésŐszintén a párbeszédrövidítés nem csak unalmas és idegesítő, de nyelvtanilag is rossz. A smileyk meg (személyesen) Facebook-on se szeretem. Néha elmegy, de mikor a blogba megjelenik az gáz.
Nekem egyszersem jutott eszembe szmájlikat írni a blogba, nem is tudom egyeseknek hogy jut eszükbe h oda tegyenek egy mosolygós jelet vagy tudjam is én. Én soha sem tettem még 13 évesen se. Akkor lehet még nem is volt divat, akkor még netem sem volt, akkoriban nem volt mindenkinek internete otthon xd.
VálaszTörlésRövidíteni se nagyon szoktam, de ott elismerem elkövettem a például szóval, mikor azt írtam h pl. De ott is igyekszem kiírni, nem sűrűn fordult amúgy elő.
Sokan csak divatból blogolnak, ezt el kell fogadni, hiszen most ez a divat, mint ahogy a tesóim vagy az én időszakomban a napló vezetése, gyerekkoromban meg az emlékkönyvek (Előbbit soha sem írtam, de a tesóim igen). Most a blogolás a menő a lányok körében. Mindig is lesznek divatemberkék, ami engem is nagyon idegesít. Semmit sem tennék divatból.
Sziasztok! :)
VálaszTörlésYuki én személy szerint csupán a blogoknál akadok ki a hangulatjelek miatt, az ilyen portálokon szerintem jó dolog.
Andrea.: Az a baj, hogy mindez csak nekünk természetes...sajnos, hogy valakinek ilyen magától értetődő dolgokra kell felhívni a figyelmét.
xoxo F.
A smiley-s részhez:
VálaszTörlésTeljesen egyetértek. Egyszerűen írritál ha egy történetben az van : " Harry boxerbe :$$$"
És nem egysszer lehet ilyennel találkozni.
Amikor elolvastam a Szent Johanna Gimi-t akkor elgondolkodtam, jogy most ha az író írt mosolygóst meg szomorút akkor most én is írhatok? Nem. Nekem is autómatikusan járt a kezem egy párszor és írtam ":)" -t. De ki is töröltem mert nem illik oda.
A rövidítések:
Engem az idegesít ha az van írva, hogy OMG. Meg hogy LOL. Meg talán nem ide tartozik, de végülis... Valamit el akarnék olvasni, az író meg letudja 3 mondattal. Lerövidíti a minimum egy részes 'részt'.
Az egyedül elfogadható ha a történetben ha karakter ilyen. Hogy ő mindenki nevét rövidíti és csak nemtudommennyi betűt mond a nevéből.
Meg a becezés. Az én blogomba Jane-t néha J -nek becézik.
Sziasztok! :))
VálaszTörlésNagyon sok hasznos dolog van nálatok! ;D
A divatos dologhoz: nekem is van egypár ismerősöm, aki csak azért ír, mert menő. -.-" Igaz, én is blogolok, de a barátnőmnek úgy kellett kinyomnia belőlem a bevezetőt. Azóta viszont imádom írni a blogomat. :)Nem tudom, engem nagyon fel tud idegesíteni, ha vki azzal jön, hogy hányan nézték meg a blogját, és hogy hány feliratkozója van, főleg ha tök sablon a story. :// Mondjuk az enyémet nem érzem sablonnak, de lehet hogy az, amitől kicsit félek. :$
Ja, és a kis meglepimet meg majdnem elfelejtettem: http://hopeofthenicelife.blogspot.hu/p/dijak.html
Sziaa! Először is köszönjük szépen, hogy egyetértesz és, hogy tetszik mindaz, ami ezen a blogon megtalálható!
TörlésWáóó egy díj, elképesztően hálásak vagyunk köszönjük.
Olvastam a mailedet, szóval nem feledkeztünk el arról, hogy kritikát kértél, azonban 29 még meg nem írt kritikánk van, szóval addig nem tudlak felvenni a kritika kérők közé, míg legalább a felére nem csökken ez a szám. De felírtalak a füzetembe és az üzenetet is olvasatlannak állítottam be, hogy ne feledkezzek meg róla!
xoxo F.